Hajnal 2:17, Csicsi elkezdett ugatni. Először csak szóltam neki, hogy nyugi, minden oké, feküdjön vissza… de ő folytatta az ugatást, úgyhogy kikeltem az ágyból. Nem ok nélkül jelzett, ahogy kiléptem a hálószobából a nappaliba, már láttam is a villámlást. A dörgés csak jóval később hallatszott, úgyhogy tudtam, hogy távolabbról jön a hanghatás, s van idő viharfalatokat gyártani.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Egyrészt be van készítve a mélyhűtőbe néhány zacskónyi felaprított falat, másrészt – mivel az előrejelzés alapján számítani lehetett a napokban dörgésre, villámlásra – a hűtőben is volt néhány csomag virsli. Ahogy morgolódott az ég, máris repültek a viharfalatok. Azért virsli, mert azt csak nagyon kivételes alkalmakkor kap Csicsi, így számára ez nagy értékű juti. Ha rendszeresen kapna, akkor mást választanék viharfalatoknak, mindenképpen olyat, ami számára nagyon vonzó.
Ahogy végeztem a falatkészítéssel, elővettem a szimatszőnyeget és abba is dobáltam falatokat, hogy kicsit még keresni/szimatolni is kelljen. Ahogy elmentek a viharfelhők (közben a radarképet is figyelgettem), sajnos már hallottam is, hogy jön az utánpótlás. Sebaj, irány a konyha és belekezdtem az újabb viharfalatok gyártásába. Nagyjából 2,5 órát szórakoztunk el így, aminek az eredménye az lett, hogy a dörgésre már nem a menekülés volt a reakció, nem is feszült be annyira tőle, hanem figyelte, hogy mikor repülnek a falatok. 🙂
Ahogy ritkultak a dörgések, egyre nehezebb volt ébren maradni, már én is nagyon fáradt voltam és Csicsin is azt láttam, hogy esik le a feje… be is ment a menedékhelyére, a gardrób szobában lévő fekhelyre. Mivel betolt egy csomag virslit, nem mertem neki többet adni, nehogy megterhelje a pocakját, viszont a távolodó dörgést még mindig lehetett valamelyest hallani.
Ekkor fogtam a babzsákfotelt és beköltöztem a szűkös gardrób szobába, hogy ott legyek mellette. Behelyezkedtem, majd elindítottam egy relaxációs/meditációs hanganyagot, ami mindkettőnket ellazított, így el is aludtunk egy kicsit. 🙂
A kényelmetlen helyzetnek köszönhetően úgy 10-15 perc elteltével felébredtem, amire Csicsi is felkapta a fejét. Ekkor hajnali 5 óra volt, már világos és csend. Hogy kioldjam a negyed 3 óta tartó feszültséget, elővettem a kedvenc lasztikat és kimentünk a kertbe labdázni. Ez mindig nagyon hamar kioldja, most is így volt… nagyjából 10 percet játszottunk teljesen felszabadultan, aztán végre aludtunk pár órát.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Azon a héten még 4 alkalommal volt dörgés, villámlás, így bőven volt lehetőségünk „vihar tréningezni”.
Azt kell mondjam, hogy bár fárasztó éjszaka falatokat dobálni, illetve folyamatosan rákészülni, hogy bármikor kellhetnek a viharfalatok, mégis nagyon sokat léptünk előre néhány egymást követő gyakorlással.
Egyik alkalommal pl. csak azt vettem észre, hogy Csicsi hátracsapott fülekkel, de felemelt farokkal (kicsit feszülten, de nem félve) jön, néz rám és vár valamire. Egy pillanatig bizonytalan voltam azt illetően, hogy mit szeretne, aztán megnéztem a radarképet és láttam, hogy jön egy komoly esőfelhő, vélhetően zivatar… kicsivel később már hallottam is a dörgést. Tehát egyrészt ő már hallott egy dörgést, amit én még nem, másrészt néhány alkalom után kialakult a reflex, miszerint dörgés után adni fogom a falatokat és mindez felülírta a kuckóba menekülést. 🙂
Sőt, egyik délután a kertben szórakoztunk, amikor meghallottuk a távolról jövő dörgéseket, mégis kint tudtunk maradni és viszonylag felszabadultan labdáztunk egy jót.
S ha nem lett volna elég a természet adta lehetőség a gyakorlásra, akkor a környékbeliek is „besegítettek” egy kis durrogtatással. Szerencsére elég messze volt ahhoz, hogy ne legyen rémisztő, mégis rendesen hallottuk, amire Csicsi szintén nem meneküléssel reagált, hanem kikéredzkedett ugatni. Bár azt nem akarom megerősíteni, hogy ugasson – hiszen az nem egy nyugodt állapot – mégis jó volt látni, hogy a menekülés helyett egy magabiztosabb fellépést választott, amit előtte még soha.
Még csak az út elején vagyunk, de ezek az előrelépések fantasztikusak és örömet okoznak, főleg, hogy néhány alkalom elég volt ahhoz, hogy elinduljon a változás.
Ahogy már korábban írtam erről, a saját kutyámmal kapcsolatban gazdi minőségemben vagyok, nem tréneriben, így ebben a kérdésben is nagyon hasznos volt, hogy konzultálni tudtam a Láthatatlan Póráz Módszer csapatával.
