Szeparáció, vagyis elkülönítés, egyedül hagyás tanítása

Az első egyedül töltött éjszaka meghatározó pillanat a kölyökkutyánk életében. Távol került az anyjától és a testvéreitől, így érthető módon felettébb nyugtalan és feszült lehet. Ha kaptunk egy rongy/lepedő darabot vagy plüsst amin rajta van az anyja és a testvérei ismerős illata, akkor rakjuk be hozzá és máris könnyebbé tehetjük számára az első éjszakákat. Ha nem sikerül megnyugodnia, akkor mindaddig ne hagyjuk őt magára, amíg fokozatosan hozzá nem szokik az új helyzethez.

Kölyök kutya fejlődése

Attól még, hogy az első néhány éjszaka vele alszunk/a közelünkben alszik, nem jelenti azt, hogy onnantól kezdve mindig velünk akar majd aludni. Lehet, hogy eleinte folyamatosan szüksége van a közelségünkre, de néhány nap után, ahogy biztonságban érzi már magát az új otthonában és egyúttal szépen fokozatosan tanítjuk az egyedüllétre, már egyre hosszabban ellesz egyedül is. Nappal ugyanúgy, ahogyan éjszaka is.

A hangsúly itt is a fokozatosságon és a rendszerességen van. Kis lépésekben érdemes haladni és naponta fokozatosan növelni az egyedül töltött időt. Bár lehet, hogy körülményes és nehéz megoldani, de abszolút kifizetődő, ha erre a kérdésre nagy hangsúlyt tudunk fektetni pici kölyökkorban. Kutyától és körülményektől függően lehet, hogy csak percekben lesz mérhető a haladás, de azért, ha ideális körülmények közül hozzuk el a kölyköt és már az első napoktól kezdve tanítjuk az egyedüllétre, akkor 2-4 hét elteltével akár már néhány órára is gond nélkül egyedül hagyhatjuk.

szeparáció, egyedül hagyás

A tanítás során fontos figyelnünk arra, hogy még azelőtt menjünk be hozzá/engedjük be magunkhoz/engedjük ki a box-ból, mielőtt még nyugtalanná válna. Ha nem így tennénk és rendszeresen a kiskutya nyüszítésére, ugatására jelennénk meg, akkor azzal azt tanítanánk neki, hogy nyüszítsen, ugasson, ha ki akar jönni/velünk akar lenni. Pedig mi éppen azt akarjuk tudatni vele, hogy legyen akkor is nyugodt, ha külön van tőlünk.