Elsősorban ne “lebeszélni”, tiltani akarjuk valamiről/valamitől, hanem mutassunk neki egy alternatívát, amit csinálhat, amivel elfoglalhatja magát.
Fontos szem előtt tartanunk azt is, hogy a kölyökkutya nem érti automatikusan a NEM szót! Nem tudja, hogy mit jelent az, hogy “NE menj oda”, “NE csináld ezt”, “NE csináld azt”, “NE rágd szét” stb., tehát eleinte hiába is mondogatnánk neki. Az pedig, ha folyton azt hallaná, hogy “NE”, “NEM”, “NEM SZABAD”, akkor teljesen elcsépeltté válna számára és jó eséllyel hamarosan teljesen figyelmen kívül is hagyná.
Természetesen kontrollra, szabályokra is szükség van a kutya életében, de a “NEM SZABAD” dolgokat ugyanúgy fokozatosan kell megértetnünk vele, megtanítanunk neki, mint bármi más feladatot. Leginkább célravezető, ha ezt is pozitív megerősítéssel tanítjuk és az igazán kiélezett, fontos szituációkra hagyjuk a használatát, hogy később se váljon elcsépelté.
A szabályok nem feltétlenül jelentenek korlátozást vagy a szabadság megvonását, sőt! Vegyük alapul pl. az autózást és a KRESZ-t. Beülhetünk az autóba és elutazhatunk vele szinte bárhova. Szabadságot ad. Élvezhetjük magát a kocsikázást is. Ahhoz, hogy biztonságos legyen az autózás mindenkire nézve (beleértve magunkat is), a KRESZ szabályai szerint kell vezetnünk. Ha figyelmen kívül hagyjuk, akkor az káoszhoz és balesetveszélyhez vezet, míg ha megtanuljuk és alkalmazzuk, akkor megtapasztalhatjuk a szabadság érzést, amit az autó adni tud.
Hogy jön ez az egész a kontroll, szabályok tanításához?
Ha erőszak- és büntetésmentesen neveljük a kölyköt, akkor bízni fog bennünk, együttműködő lesz velünk és ezáltal mi is bízhatunk benne. Tehát, ha megtanítjuk neki a (“KRESZ”) szabályokat, akkor nagy szabadságot adhatunk neki, mert tudjuk, hogy biztonságban lesz.
Mik ezek a szabályok?
- ha hívjuk, akkor jöjjön oda hozzánk
- hagyja ott, amit a földön talál (pl. élelmet, szemetet, ürüléket)
- kérésünkre várakozzon nyugalomban
- figyeljen ránk (kérésre is, valamint fél szemmel, fél füllel akkor is, amikor éppen szabadon lófrál)
- ne rohanjon ki az ajtón/kapun, csak hívásra menjen ki rajta
- ne ugorjon ki az autóból, csak ha kihívjuk
Otthoni szabályok
Azért van szükség otthoni szabályokra, mert egy kölyökkutya számára (főleg 2-3 hónapos korban, amíg még nem mehet utcára, közösségbe) az egész lakás egy játszótér és mi vagyunk számára a játszópajtik. Ez azzal járhat, hogy szétrág bútorokat, felugrál mindenhova, leveszi a székről/asztalról, amit elér valamint velünk játszik üldözőset, birkózósat, aminek a vége – ha nem adunk keretet vagyis nem mutatjuk meg a kiskutyánknak a játékszabályokat – hogy csipkedi a lábunkat vagy éppen durván harapdálja a kezünket. A keret, illetve szabályok felállítása továbbra sem kell, hogy durvulással, kiabálással, klasszikus értelemben vett büntetéssel járjon, mert az csak olaj lenne a tűzre.
A játék abbahagyása ugyanúgy büntetés a kutya számára, ezt hívjuk negatív büntetésnek. (Egyszerűen magyarázva: a negatív kifejezés elvételt jelent, tehát negatív büntetés az, ha elveszek valamit, ami a kutya számára fontos/érdekes/vágyott. Pl. ha durvul, akkor abbahagyom a közös játékot. Ha a figyelmem megszerzése érdekében ugrál rám, akkor nem figyelek rá. Azonban nagyon fontos, hogy ha a nem kívánt tevékenységet abbahagyja és jót csinál (abbahagyja az ugrálást és leül), akkor azonnal megdicsérjük, megjutalmazzuk. Nem feltétlen jutalomfalattal, hanem pl. megkaphatja a figyelmemet, simogatást, tovább játszást, stb.
Amiről eddig szó volt, az a pozitív nevelés, szabályok, tiltás kérdése, vagyis, hogy mi mit szeretnénk a kutyától.
Ahhoz, hogy a kutyánk betartsa a szabályokat és a kontroll jól működhessen, érdemes tisztában lennünk azzal is, hogy mire vágyik, illetve mire van szüksége egy kölyökkutyának.
