Elérkezett a napja, itt volt az ideje, hogy Csicsi megismerje a nyaralónkat és a közelben lévő Dunapartot, amit imádunk. Többek közt azért imádjuk, mert 1.) menedékes a part, 2.) szép tiszta a víz, 3.) van egy „pancsolós rész”, ahol minden korú, méretű kutya jól tudja magát érezni, még az is, amelyik jobban kedveli a szügyig érő vízben apportozást, mint pl. a szálkás szőrű tacskónk, Dobos. 🙂
Készülődés, utazás
Egy kedd esti időpontot választottunk az utazásra, mivel akkor kisebb a forgalom és a hőmérséklet is elviselhetőbb. Délutántól főztünk, pakoltunk, készülődtünk, aminek az volt az eredménye, hogy Csicsi délután már nem aludt semmit. Bíztam benne, hogy ez jó hatással lesz a kocsiban utazásra, de a korábbi rossz tapasztalatok miatt, azért megtámogattam egy kis homeopátiás orvossággal is a szervezetét (a kedvenc könyvemben Richard H. Pitcairn: Kutyák és macskák természetes egészsége olvastam a jótékony hatásáról).
Az első tapasztalat az, hogy Csicsi végigaludta az utat, nagyjából 80 km után ült fel körülnézni, majd a maradék 10 km-t is szépen csendben töltötte. Ez csoda, főleg ahhoz képest, hogy előtte igen nehezen viselte az autózást.
Még éppen sötétedés előtt megérkeztünk és felfedeztük az új helyszínt. Csicsi ismét nagyon hamar feloldódott.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Néhány nap után azt vettem észre, hogy milyen jót tesz neki a vidéki levegő, a természet közelsége, nyugodtabb, mint otthon. Tulajdonképpen nem csodálkozom, mert saját magamon is érzem a jótékony hatását.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
