Elérkezett Csicsi számára az ivartalanítás ideje, legalábbis megszületett a döntés, kitűztük az időpontot és elkezdtük a felkészülést.
Szuka kutyáknál az időpont megválasztásával kapcsolatban arra érdemes figyelni, hogy 2 tüzelés között félúton legyen a műtét, amikor nincsenek hormonális folyamatok. Mivel általánosságban az első tüzelés után javasolt a beavatkozás – amikor még nem tudni, hogy milyen időközönként tüzelne a kutyánk – nagyon jó kiindulópont, ha a tüzeléstől számított 3-4 hónap múlva zajlik. Ez esetben végigmennek a tüzeléshez kapcsolódó folyamatok, s nyugalmi hormonállapotban történhet az ivartalanítás.
Első tüzelés előtt – többek között – azért is kockázatosabb az ivartalanítás, mert nem tudhatjuk, hogy mikor indulnak el a tüzelést megelőző hormonális változások – aminek nincs semmilyen jele.
Természetesen egyéni eltérések és fajtajellegből adódó különbségek mindig lehetnek, ezért egyeztessünk az állatorvosunkkal. Mivel az állatorvosi vélemények eléggé megoszlanak – kb. 5 orvos 4 különbözőt mond -, ezért érdemes lehet több állatorvos véleményét és indoklását is kikérni, hogy minél inkább megfontolt döntést hozhassunk.
Törzskönyves kutya esetén pedig a tenyésztő véleményét is kikérhetjük, hiszen – ha jó tenyésztőtől vásároltunk – nagy tudása és rálátása van a fajtát illetően és a saját szukája/szukái, illetve a tőle származó kutyái révén. Abban is tud segíteni, hogy mikor várható az első tüzelés, illetve milyen időközönként szoktak tüzelni a kutyái, a tőle származó kutyák.
Kan kutyáknál egyébként az ivarérés után, 8-12 hónapos kor körül szokták javasolni a műtétet.
Ivartalanítás előtt
Bár az ivartalanítás rutin műtétnek számít, azért mégiscsak egy műtét. Amellett, hogy fizikailag is érdemes jó formába hozni a kutyánkat, az immunrendszerét is megtámogathatjuk egy kicsit. Vitaminkészítmények használatáról mindenképpen állatorvossal egyeztessünk, mert ha a kutyánk vitamin raktárai teljesen fel vannak töltve, akkor plusz kiegészítőkkel könnyen túl is adagolhatunk!
Természetes immunerősítés
Vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag zöldségeket és gyümölcsöket viszont bátran adhatunk a kutyánknak sütve/főzve/párolva: pl. sütőtök, édesburgonya, brokkoli, cukkini; nyersen: pl. alma, banán, áfonya, bogyós gyümölcsök, uborka, paprika – utóbbi kettő reszelve a legjobb. (Kutya számára tiltott zöldség és gyümölcs pl. hagyma, szőlő, mazsola!)
Csicsinek emellett adtam a magamnak készített, banánnal, almával és áfonyával édesített zöld turmixból is, hiszen a legtöbb zöld leveles zöldség (mindenféle saláta, kínai kel, kelkáposzta stb.), ahogy az említett gyümölcsök is tele vannak hasznos ásványi anyaggal és vitaminnal.
További tippek
Az éves oltásokat és mindenféle élősködő elleni készítmények adagolását célszerű minél inkább úgy alakítani, hogy ne a műtét előtti napokban, hetekben, valamint ne a lábadozási időszakban terheljük velük a szervezetet.
Ha aktívabb kutyánk van, akkor a műtét előtti napokban, vagy akár héten szervezhetünk több olyan programot is, amivel alaposan lefárasztjuk (testileg ÉS szellemileg). Kevésbé aktív kedvencünk is bizonyosan értékelni fogja, ha jó élményeket gyűjthet be a kényszerpihenő előtt. Ha feltöltjük a kutyánk „boldogság raktárát”, akkor jobban fogja viselni a műtét körüli stresszt is.
Ivartalanítás előtti felkészülés, tréning
Bár az eddigi ivartalanításokkor, amikben részem volt (2 szuka, 1 kan) nem készültem semmivel, csak egyszerűen odamentünk és csináltam, amit mondtak. A kanül behelyezéséhez többen is kellettünk, hogy lefogjuk a kutyámat (rottit), ami nem volt egy jó élmény egyikünknek sem – s akkor még nem nagyon lehetett olyanról hallani, hogy ezt lehetne másképp is.
Azóta sokat tanultam a kutyákról és tanításukról, megismerkedtem Fear Free/Cooperative care nézetekkel, technikákkal. Ezeknek köszönhetően nincs szükség lefogásra, mert Csicsi néhány jutalomfalatért cserébe teljesen együttműködő magától is. Ráadásul ő egy kimondottan érzékeny kutya és különösen utálja, ha hozzáérnek, fogdossák, úgyhogy, ha vele sikerült ezt elérni, akkor szinte bármelyik kutyával sikerülhet.
Mi az, ami segíthet elkerülni a rossz élményeket és amivel stresszmentessé tehetőek a vizsgálatok, kezelések?
A felkészülés, vagyis a tanítás/szoktatás + gyakorlás. Ehhez persze jó ha társul egy Fear Free/Cooperative care képesítéssel rendelkező állatorvos is, aki nem csak figyelmet, hanem időt is szentel a vizsgálatra, ellátásra. Egyre több ilyen állatorvos van itthon is, úgyhogy érdemes keresgélni.
Olykor a stresszmentesség nem tud teljesen megvalósulni, de rengeteget számít az is, ha a felkészülésnek (és jó esetben az ellátásnak) köszönhetően minimálisra csökkentjük a stressz mértéke.
Műtét előtti kivizsgálás
Fiatal kutyáknál sok helyen nem szoktak műtét előtti kivizsgálást kérni, én most mégis úgy döntöttem, hogy végigmegyek ezen a folyamaton – csökkentve az altatás kockázatát, illetve, hogy képet kapjak Csicsi egészségügyi állapotáról. Valamint azért is, hogy ezen blog keretein belül is be tudjak számolni róla hogyan zajlik és mivel lehet könnyebbé tennünk a vizsgálatokat a kutyánk számára. (Egy kis rutin vérvizsgálatot egyébként ugyanúgy érdemes lenne évente csináltatni a kutyánknak, ahogy magunknak is.)
Műtét előtti kivizsgálás címszó alatt a legtöbb rendelőben egy általános állapotfelmérést (kiemelten a szív- és keringés vizsgálatára), kis rutin vérvizsgálatot, és véralvadási vizsgálatot értenek.
Vérvételre felkészülés
Ideális esetben a kutyánk már teljesen hozzászokott a rendelői vizsgálatokhoz, oltáshoz, (hőmérőzéshez) és semmilyen ellenérzése nincs a helyszínnel (szagokkal) kapcsolatban, sőt. Csicsi például kimondottan izgatott lesz a rendelőbe lépve, mert tudja, hogy jobbnál jobb finomságok várnak rá.
A vérvétel azonban kicsit bonyolultabb művelet, mint egy általános vizsgálat vagy oltás, viszont, ha egy kis időt szentelünk neki, akkor könnyedén felkészülhetünk rá. Kezdve a szőrnyírástól, egészen a lábfogdosásig. Sok kutya ugyanis viszolyog attól, hogy a lábát megfogják, a lábánál matatnak – még olyan kutyák is, akik egyébként szeretik a simogatást, érintést.
Szőrnyíráshoz szoktatás
A legtöbb háztartásban van valamilyen nyírógép – hajnyíró, testszőrnyíró vagy valami hasonló – ami tökéletesen megfelel arra, hogy hozzászoktassuk a kutyánkat a szőrnyíráshoz. Érdemes nagyon kis lépésekben haladni, s először csak kikapcsolt állapotban megmutatni a kutyának, aztán sok lépésben fokozatosan eljutni odáig, hogy bekapcsolt állapotban végigtoljuk a lábán (a szőr belenyírása nélkül, csak, hogy a gép rezgését érezze).
Vannak olyan kutyák, akik kevésbé érzékenyek és komolyabb lefogás nélkül is nyugton maradnak, elviselnek szinte bármit. Én amondó vagyok, hogy sokkal jobb, ha a kutyánk nem csak elviseli az ilyesfajta történéseket, hanem plusz jó élményekkel társítja.
Sokszor hallani olyat, hogy egy kutyának hónapokig, évekig nem volt semmi ellenállása a rendelőben, aztán egyszer csak már nem akart bemenni többet/teljes remegésbe kezdett a rendelő láttán. Egyrészt az is lehet, hogy ez a kutya azért nem állt ellen, mert teljesen lefagyott (ami nagyon nem egyenlő azzal, hogy nyugodt). Másrészt az is lehet, hogy tényleg nyugodt volt, de a hónapok, évek alatt összeadódnak a rendelői élmények és egyszer csak besokallt. Szóval szerintem minden kutyánál érdemes figyelmet fordítani a szoktatásra, felkészülésre és – amennyire lehet – törekedni a cooperative ellátásra.
Vérvételhez szoktatás
A vérvétel történhet ülve, fekve, vagy oldalt fekve, lényeg, hogy minél inkább el tudjon lazulni, nyugton tudjon maradni a kutyánk. Én mindhárom pozícióban gyakoroltam, már csak azért is, hogy ha valami miatt pózt kell váltani, vagy másra van szüksége a doki néninek, akkor ne érjen váratlanul. Másrészt azért is, hogy lássam melyik pozícióban tudunk a leginkább ellazulni. Igen, tudunk, vagyis nekem gazdinak is érdemes törekedni rá, hogy nyugodt legyek.
Amire figyelmet lehet még fordítani a vérvétel kapcsán, az az, hogy teszünk valamilyen karszorítót/érszorítót a kutyánk lábára – hiszen az ugyanúgy furcsa lehet számára, hogy ráhúzunk valamit, ami ráadásul még szorítja is.
Ezután imitálhatjuk a szúrást egy csípéssel. Érdemes először csak egy picit csípni a kutyánk bőrén, aztán fokozatosan eljutni odáig – akár több alkalom alatt! -, hogy 30-40 mp-ig folyamatosan csípve tartjuk.
Ha ezeket többször átismételtük sok-sok jutalomfalat kíséretében és a kutyánk egyáltalán nem akarja elhúzni a lábát, nem akar elmenni stb., akkor érdemes asztalon is és idegen helyszínen is gyakorolni. Mi az erdőben séta közben is tréningeztünk. Emellett érdemes megkérni valakit, hogy játssza el az állatorvos szerepét, vagyis, hogy már ne mi fogjuk a kutyánk lábát és ne mi csípjünk, hanem egy másik személy.
A cél bármilyen szoktatásnál (és azon belül az egyes lépéseknél) az, hogy a kutyánk egy helyben maradva, nyugodtan legyen és hagyja, hogy ezt-azt csináljunk vele, de ezt ne fegyelmezéssel, ráparancsolással érjük el, hanem jókedvűen, játékosan, falattal vagy játékkal motiválva. S mindeközben adjuk meg a kutyánknak azt a lehetőséget is, hogy kiléphessen a helyzetből/jelezhesse, ha valami sok vagy nem oké neki. Meglepő módon, ha megadjuk a választás lehetőségét, az nem eredményezi azt, hogy a kutyánk elvonul, ellenben pont, hogy sokkal inkább együttműködővé válik.
Védőgallérhoz (tölcsérhez) szoktatás
Azért, hogy a kutyánk ne tudja nyalogatni a sebet, ne tudja kiszedni a varratot, védőgallért szoktak adni, amit 0-24 órában viselnie kell varratszedésig (arra az időszakra persze le szabad venni, amíg 100%-ban figyelni tudunk rá). Ha a műtétet követően találkozik először ezzel a kutyánk, akkor az amúgy is új, stresszes helyzetet tetézzük egy plusz stresszforrással. Miért ne tegyük sokkal komfortosabbá számára, ha megtehetjük?!
Sokat tudunk segíteni a kutyánknak azzal, ha fokozatosan hozzászoktatjuk a tölcsér felvételéhez és az abban való közlekedéshez még olyankor, amikor teljesen hétköznapi a helyzet, hetekkel a műtét előtt.
Műtét utáni ruha
Tölcsér helyett van ahol műtét utáni ruhát adnak. Fontos, hogy az első napokban ebben se hagyjuk felügyelet nélkül a kutyánkat, mert kirághatja/letépheti magáról.
Érdemes előre beszerezni a rucit és néhány alkalmat rászánni arra, hogy jutalomfalattal feladjuk, majd játszunk, trükköket csinálunk, jól szórakozunk, akár még sétálni is elmehetünk benne. Majd szintén jutalomfalat kíséretében vesszük le róla. Eleinte furcsa lehet a kutyánk számára, hogy ruha van rajta, de néhány ismétléssel + a jó élményekkel társítással nagyon gyorsan megszokja, s amikor a műtét miatt rajta kell lennie, már teljesen természetes lesz számára.
Műtét utáni hordozáshoz szoktatás
Van olyan rendelő, ahol csak teljesen éberen adják ki a kutyát, de van olyan is, ahol már hamarabb. Az utóbbi esetében nem fog tudni a saját lábán bemenni a kutyánk az autótól a lakásig, így valamilyen módon be kell őt cipelni. Közepes és nagytestű kutyák esetében ez nem mindig könnyű, az pedig nem segít a helyzeten, hogy egy nagyobb testű kutyán amúgy is olyan rossz a „fogás” (és még a sebre is vigyázni kell).
Érdemes ezért megismertetni a kutyánkat azzal, hogy ráfektetjük egy pokrócra és azon elvisszük az autótól a lakásba. Természetesen ez így is többemberes művelet, de sokkal könnyebb, mint ölbe venni. Érdemes ezt is lépésről lépésre begyakorolni: először csak picit felemelni a pokrócon, aztán néhány lépést haladni, majd növelni a távot.
A cél az, hogy a kutyánk nyugodtan maradjon a pokrócon, s ne próbáljon meg felállni, leugrani, de ezt – ahogy minden mást is – ne fegyelmezéssel, ráparancsolással érjük el, hanem jókedvűen, játékosan, falattal vagy játékkal motiválva.
Ha a kutyánkat szállító boxban visszük haza a rendelőből, akkor – pokrócozás helyett – akár boxostul is bevihetjük őt a lakásba. Ezt is érdemes lehet előtte párszor „eljátszani”. Kistestű kutyákat persze ölben is könnyen bevihetünk, velük ilyen szempontból sokkal egyszerűbb a helyzet.
Következő cikkben az ivartalanítás utáni eseményekről, teendőkről lesz szó.
