Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is be fogok nevezni egy kutyakiállításra, de az élet úgy hozta, hogy ezen is átestünk Csicsivel. Tulajdonképpen a tenyésztőnk, Martina ültette el a bogarat a fülembe, még akkor, amikor első körös látogatóban voltunk Náluk, amire annyit reagáltam, hogy nem gondolkodtam ilyenben, nem érzek rá affinitást, de nem zárkózom el teljesen.
Majd a LPM&P Mester képzés egyik alkalmán – ahol ismétlőként voltam jelen – az egyik résztvevő kérésére, esett néhány szó a szabályokról, felvezetésről, szoktatásról, így minimálisan képbe kerültem. Ezzel is közelebb lépve ahhoz – gondolatban -, hogy egyszer majd esetleg „fellépünk”. Csicsi ekkor 1 éves volt.
A tanácsok között szerepelt, hogy (nevezés nélkül) látogassunk el néhány kiállításra, hogy szocializálódjunk az ottani légkörhöz, amit néhány hónappal később meg is ejtettünk. Plusz motiváció volt (vagy talán a legfőbb motiváció 😀 ), hogy megnézzük az egyik ismerősöm kutyáját – aki fajtatárs. Mivel ott mindkétszer azt láttam, hogy gyorsan zajlanak a dolgok – már ami a Tollereket illeti – és tulajdonképpen nem kell sok mindent gyakorolni hozzá, ezért kezdtem egyre inkább kedvet érezni arra, hogy ebben is kipróbáljuk magunkat.
A szép beállásra a fitnesz hatalmas segítség volt – főleg abban, hogy én is elkezdtem meglátni, hogy miket kell figyelni, milyen is a kívánt pozíció. Egyébként Csicsi alapból magától is szépen beáll. Gyakoroltuk a megfelelő tempójú futást, tapogatást, fogmutatást… igen ám, de csak én gyakoroltam vele. Gondoltam, hogy maaaaajd megkérek többeket is, hogy imitáljuk a kiállítási helyzetet, de aztán annyi minden más történt és annyi minden más fontosabb volt számomra, hogy ezt teljesen kihagytam.
A kiállítás napjához közeledve egyre inkább azt éreztem, hogy most azzal tágítom a komfortzónám, hogy elengedem a tökéletesség iránti vágyam és kipróbálom milyen az, amikor felkészületlenül jelenek meg valahol.
Ez egyáltalán nem jellemző rám, sőt. Ha valami fontos számomra, akkor azt a végtelenségig tudom gyakorolni, hogy minél jobb legyen, de ebben a kiállítási kérdésben egyáltalán nem volt motivációm. Eddig… mert most hogy túl vagyunk az első tapasztalatokon (és ráadásul még címeket is nyertünk), kedvet kaptam a felkészüléshez.
Több 100 km-t nem fogok utazgatni egy kiállítás miatt sem, de 2 közelebbi helyszínt már ki is néztem, ahova valószínűleg be fogunk nevezni. Addig még sok idő van, úgyhogy lesz időnk felkészülni is. 🙂
