Második és harmadik hét együtt, avagy Csicsi 9-10 hetesen

Az első együtt töltött hetünkben volt egy kis hullámzás, de annak köszönhetően, hogy türelemmel, értő figyelemmel, megértéssel tudtam hozzáállni Csicsihez, a második héten elkezdtek kisimulni a nehézségek.

Szocializáció

Bár utcára még nem mehettünk, azért igyekeztem olyan körülményeket teremteni, hogy a szocializációs korszak (3-12. hét) szocializációval telhessen. Voltak nálunk vendégek (családtagok), amit Csicsi nagyon jól fogadott. Egy kölyökkutyával való ismerkedés legjobb módja, ha leguggolunk hozzá és megvárjuk míg ő, a saját tempójában közelít, hagyjuk, hogy megszaglásszon, majd csak akkor simogatjuk meg, ha teljesen oldott, nyitott, barátságos. (Ha pedig nem közelít, akkor azt érdemes tiszteletben tartani, nem kötelessége minden simogatási igényt kielégítenie.)  Szóval kérésemre a vendégek leguggoltak, Csicsi pedig azonnal ment is haverkodni és begyűjteni a simiket. Rögtön feloldódott, nagyon könnyen barátkozott férfival is, nővel is, idősebbel is, fiatalabbal is, amit örömmel konstatáltam.

Csicsi 11 hetesen
Csicsi 11 hetes

A porszívó illetve egyéb háztartási eszközök hangjához is fokozatosan szoktattam hozzá, vagyis először csak kint volt a kertben, amikor elindítottam a gépeket (halkan/távolról hallotta), majd a szomszéd szobában, s végül közvetlen közelben. Eleinte felfigyelt a hangra, kissé hátracsapta a füleit és megilletődve nézett (ami annak a jele, hogy nem volt semleges számára, kicsit inkább ijesztően hatott), úgyhogy kicsit több időt és figyelmet szenteltem a kérdésnek, ami olyannyira meghozta gyümölcsét, hogy most már közvetlenül mellette is porszívózhatok vagy darálhatok, nincs rá semmilyen reakciója.

1-2 hét türelem, gyakorlás, odafigyelés – főleg még ebben a korban – életre szóló problémák, nehézségek megelőzésében segít. Nem véletlenül hívják szocializációs időszaknak, ilyenkor még könnyen hozzászoknak a kölyökkutyák mindenféle ingerhez (természetesen a megfelelő módon szoktatva, lépésről lépésre, nem rázúdítva).

Boxhoz szoktatás

A boxhoz szoktatással nagyon jól haladtunk, másfél hét napi szintű szoktatás után már olyan is volt, hogy alvás közben kinyitottam a box ajtaját, amire felnézett, de nem jött ki, hanem maradt a boxban és visszaaludt. Csak úgy napközben is rendszeresen bement körülnézni, majd kijött… az első perctől kezdve csöppnyi ellenérzése sincs a boxszal kapcsolatban.

A 2. héten már be tudtam őt zárni addig, amíg söpörtem, felmostam. Szépen nyugodtan elvolt benne és egyúttal azt is szokta, hogy nem kell kergetni a mozgó eszközöket – ami számára ugyebár egy “zsákmány”, amit el kell kapni és le kell gyűrni. 🙂 Hatalmas könnyebbség, hogy szinte már a kezdetektől nyugodtan tudtam intézni a takarítást, pakolást, apró-cseprő dolgokat. Általában elég hamar el is aludt a boxban, de volt olyan is, amikor nézelődött és türelmesen várt. És persze azért akadt olyan is, amikor kevésbé volt türelmes és szeretett volna kijönni valami izgalmasabbat csinálni… ilyenkor segítettem neki (éljen a jutalomfalat és/vagy KONG, LickiMat, fogselyem, plüss mackó) és tanítottam rá – nem elvártam, hanem TANÍTOTTAM -, hogy olyankor is tudjon kicsit várakozni, amikor izgatottabb/aktívabb állapotában van.

A 3. héten már napi szinten magától bement a boxba aludni napközben is és éjszaka is. Mivel őrült meleg volt, ezért viszonylag sűrűn váltogatta a fekvőhelyeket, de nagyon örülök, hogy az egyik kedvence a box lett. 🙂

boxhoz szoktatás
Egyik kedvenc helye a box

Tréning

Ha tanulásról van szó, akkor csak szuperlatívuszokban tudok beszélni Csicsiről. Elképesztően gyorsan megértette a feladatokat és ügyesen végre is hajtotta. Örömmel fogadott bármit, sőt, szinte kereste a lehetőséget, hogy közösen csináljunk valamit. Ha nagyon éhes volt, akkor türelmetlenebbül, pattogósabban indított. Korábban – még az előző kutyámnál – az ilyen viselkedésre én is elkezdtem pörögni, zsizsegni, de – sok gyakorlás után – most már tudok figyelni rá, hogy nyugodt maradjak és a lassú mozdulataimmal, kivásással – na meg magával a nyugodt belső állapottal – lelassítsam őt. Teljesen fókuszált, könnyen motiválható, kitartó és akar dolgozni… igazi munkakutya. 🙂

kölyökkutya ül

Szóval szépen tanulgattunk Csicsi fejlődési üteméhez igazítva, lépésről lépésre, ami tele volt sikerélménnyel számára – no meg persze számomra is. 🙂

A mozgásigénye kielégítésre azt találtam ki, hogy átvittem nagynénémhez, ahol nagyobb a kert és tiszta, biztonságos. Csodás volt látni, ahogyan felfedezi a területet, rohangál, begyűjti mindenkitől a simiket, eljátszik magában… ott tökéletesen le tudta vezetni az energiáját és rögtön szóba sem került semmilyen túlpörgött állapot.

vendégségben
vendégségben

Itthoni körülmények között is lett megoldás. Az intenzívebb játék és az, hogy amikor szükségessé vált, akkor megteremtettünk egy nyugodt légkört nagyon hatásos volt. Amikor pedig a mi életünk is zajlott és nehezebben ment a megnyugvás, akkor mindig segített, ha betettem őt a boxba. Ott csodásan, szinte pillanatok alatt átszellemült és vagy nyugisan rágcsált valamit, vagy elaludt. 1-2 alkalom volt csak, amikor hosszasabban sírt a boxban (kb. 5 perc), de aztán szépen megnyugodott és elaludt.

Autóban utazás

Az autóban utazással azonban megakadtunk kicsit. Elmentünk néhányszor 5-10 percekre autózni, de sok sírással telt. A LickiMat sokat segített a helyzeten, de ha hosszabb útra mentünk, vagy nem volt elegendő az oda-vissza útra, akkor csak részben hozott megoldást. Illetve volt olyan is, amikor evés közben is sírdogált picit. Próbáltam, hogy betettem neki plüsst és kedvenc játékot, de teljesen hatástalan volt. Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy a hőség miatt érzi magát annyira rosszul az autóban. Hiába a légkondi, hátra hozzá, ráadásul be a zártabb műanyag boxba nem nagyon jut el a hűvösebb levegő. Pedig már próbáltam kisebb méretű boxban is, nagyobb méretűben is, hátha… De nem adom fel, lesz megoldás. 😉

autózáshoz szoktatás
autózáshoz szoktatás

IKEA, park

Bár még nem volt annyira szerencsés, – mivel nem volt meg minden oltása -, úgy döntöttem, hogy kockáztatok és a 2. hét végén (10 hetesen) elvittem az IKEA-ba, hogy további ingerek érjék és legyen egy kicsit nagyobb mozgásterünk, mint a lakás és a kis kertecske. Nyitáskor mentünk, amikor még nem igazán voltak vásárlók, nem volt tömeg és csak rövid ideig voltunk ott. Nagyon szépen reagált a helyszínre is, hangokra is, emberekre is… jó élmény volt.

IKEA - rovid látogatás, szocializáció, tanulás

Egy parkos területre is elmentünk, ahol szaladgálhattunk kicsit. Jól ismerem ezt a területet, nem szoktak ott kutyával sétálni, kóbor kutyát még sosem láttam ott és vadállatok sem járnak arra. Szóval nyilván ez is kockázat, de azért nem olyan nagy. Ismét egyértelműen látszott, hogy mennyire jót tett neki, hogy szabadabban tudott mozogni és futkározni.

Oltás

10 hetesen voltunk állatorvosi rendelőben is, amire alaposan felkészültem. Csicsi egyik kedvencét, édesburgonyát pároltam, majd pürésítettem és LickiMat-en vagyis “nyalótálon” tálaltam. 🙂 Amilyen kis érzékeny tud lenni időnként, máskor olyannyira meglep a nyitottságával, oldottságával. A rendelőben egy pillanatig se szeppent meg, még a fém asztalon állva sem volt megilletődve. Egy gyors átvizsgálás után jöhetett a szuri, de előtte letettem elé az édesburgonya pürét, aminek köszönhetően észre sem vette, hogy oltást kapott.

További jó hír, hogy nem jelentkezett semmilyen fájdalom, se duzzanat, semmilyen mellékhatás. (Pedig egyre többektől hallom a felsoroltak valamelyikét, illetve korábban mi is tapasztaltuk már egyiket-másikat.) Mindenesetre a biztonság kedvéért másnapra pihenést terveztem, hiszen – függetlenül attól, hogy jelentkezett-e mellékhatás – dolgozott benne az oltóanyag.

Találkozás gyerekekkel

A harmadik hét végére olyan rokonokat hívtunk meg, ahol egy 6 éves és egy 2,5 éves gyermek is van. Nagyon jól sikerült az ismerkedés, pedig, hogy őszinte legyek tartottam tőle, hogy Csicsi tűhegyes fogacskái esetleg fájdalmat okoznak a gyerekeknek. Csicsi többnyire a boxból figyelte az eseményeket, ott volt közöttünk és nagyon türelmes volt még akkor is, amikor a gyerekek mászkáltak, hangoskodtak. Amikor viszont kicsit nyugisabb lett a légkör, akkor kiengedtem a kis “rókakutyát”. Volt egy kis simi, egy kis játék és egy kis etetés – amik ugyebár mind jó kapcsolatépítő tevékenységek. 🙂

Rágás, harapdálás

harapdálás

Kölyökkutyáról, ráadásul egy aktívabb kölyökkutyáról lévén szó, természetesen folyamatosan a napjaink része a rágás (szúnyogháló, kanapé, asztal- és széklábak, babzsákfotel címkéje, lepedő stb.) és a kezünk rágcsálása, harapdálása. E tekintetben egy igen nehéz időszak ez a 2-3-4 hónapos kor.

Szinte az volt az érzésem ebben a 2 hétben, hogy folyamatosan a nyomában kell lennem és el kell terelnem valamiről a figyelmét (szúnyogháló tépése helyett játszunk a húzgálós játékkal – asztalláb rágcsálása helyett rágcsálja a kávéfa botot). Ehhez jött hozzá az, hogy ha együtt játszottunk, akkor valahogy mindig oda lyukadtunk ki, hogy a kezemet szerette volna harapdálni, pedig már külön figyeltem rá, hogy ne kínáljam fel neki.

Szobatisztaság

Ehhez jött hozzá a szobatisztasági kérdés, ami ugyebár szintén folyamatos odafigyelést igényel. Továbbra is ébredés, evés, ivás, játék után rohanunk ki, illetve másfél-2 óra után szintén…

Tele van szépséggel a kölyökkor, a kölyökkutya nevelése, de aki azt mondja, hogy könnyű és kicsit sem fárasztó, annak vagy megszépültek az emlékei, vagy elképesztően nyugodt kutyája van és nem foglalkozik a szobatisztaságra neveléssel. 🙂

Büntetésmentes, erőszakmentes, kényszermentes nevelés és tanítás

Mióta megismertem a Láthatatlan Póráz Módszert, 100%-ban a büntetésmentes nevelést képviselem. Azonban ez nem jelenti azt, hogy mindent szabad a kutyának, nincsenek szabályok, nem kell következetesnek lenni. Azt sem jelenti, hogy mindig minden “hú de happy” és soha nem vagyok pl. dühös. De, persze, hogy indulatos leszek, amikor a kis Csicsi teljes erővel beleharap a tűhegyes fogaival a kezembe… Azonban a dühömet nem vezetem le a rajta (nem kiabálok vele, nem csapok oda, nem verem el), hanem tudatosítom, hogy 1.) még csak most alakul ki nála a gátolt harapás és nem direkt okozott fájdalmat; 2.) elfáradt és azért játszik durvábban.

Érdekes, mert a tudatosítással egyidőben többnyire el is szállnak az indulatok és átveszi a helyét a megértés. Természetesen jelzem felé, hogy ez így nem oké és abba is hagyom a játékot. Ha mindig vége szakad a játéknak olyankor, amikor durvul, akkor egy idő után összeköti, megérti, hogy addig tud csak játszani, amíg finoman teszi.

És itt jegyezném meg, hogy volt idő, mikor a kutyán vezettem le a dühömet, akkor ez volt a szokás, nem is gondoltuk, hogy lehet másképp. Bőr pórázzal a hátára csapni, ha húz; rálépni a hátsó lábára, hogy ha ugrál; hozzádobni valamilyen tárgyat, ha rosszat csinál… még visszagondolni is rossz érzés ezekre, azonban megtapasztaltam azt is és látom a hatalmas különbséget, mennyivel hatékonyabb és mennyivel jobb érzés a büntetés-, erőszak- és kényszermentes nevelés.

Összegezve

A második és harmadik hetünk már sokkal kiegyensúlyozottabban telt, kezdtük megismerni egymást, kialakultak rutin tevékenységek és igencsak tartalmasan töltöttük a szocializációs korszak ezen heteit. Továbbra is mind a négy étkezéshez kapcsolódott valamilyen tanulás vagy szoktatás, illetve ezerrel dolgoztunk a szobatisztasági kérdésen, amiben hol hatalmas előrelépés volt (pl. olyan nap, amikor egyszer sem pisilt bent), hol pedig visszaesésben és folyamatos takarításban volt részünk.

Az étkezéssel kapcsolatban nagyon jók voltak a tapasztalataim, már egyre nagyobb adagokban kapta az általam készített ételeket, amire teljesen jól reagált. Ízlett is neki és a széklete is tökéletesen rendben volt. A hüvelyesek vagy akár káposzta – a fokozatos szoktatásnak köszönhetően – semennyire sem puffasztották.