Bár egy kicsit kockáztatva még a védettséget adó oltások részleges meglétekor sétálgattunk kicsit kutyamentes, tiszta területen, de ezek azért nem voltak igazán felszabadult séták és persze kutyákkal sem találkoztunk. Már nagyon vártam, hogy nyugodtan mehessünk közösségbe és végre-végre el is érkezett ennek az ideje.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Séta parkban
Meglepően felszabadultan és magabiztosan közlekedett Csicsi az első parkos sétánkon, mintha ezer éve ismerné a helyet. Haverkodott kistestű kutyákkal, idegen emberekkel, – akik fele nagyon érdeklődő volt, de azt nem igazán igényelte, hogy megsimogassák, inkább csak ő szeretett volna ismerkedni. 🙂 Megcsodáltunk egy e-rollert is, ami annak ellenére, hogy elég hangos volt, nem zavarta.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Következő parkos sétánk egy hatalmas területen volt, ahol sok emberrel és sok kutyával találkoztunk. Itt is teljesen felszabadultan viselkedett, hatalmasat játszott egy nála sokkal nagyobb és nehezebb kölyök staffival és közben még a behívást is tudtuk gyakorolni.
Séta lakótelepen
A parkban szerzett élmények után a lakótelep fele vettük az irányt, ahol bár nem olyan élvezetes sétálni, mégis szerettem volna, hogy ismerkedjünk ilyenfajta környezettel is. Nagyon szuperül vette a különböző helyzeteket, úgyhogy nagyon jó élményekkel tértünk haza.
Séta kertes ház övezetben
Az első utcai séta viszont elég vegyesre sikeredett. Az eleje szuper volt, szépen sétáltunk, felfedeztünk, csináltunk néhány egyszerű feladatot, figyeltünk egymásra… egészen addig minden szuper volt, amíg az egyik kerítés mögül hangos kutyaugatás-sorozat nem érkezett. Ennek hatására Csicsi megijedt, szeretett volna hazamenni, ami rossz érzést keltett bennem. Persze próbáltam kizökkenteni, motiválni, tovább menni, de annak nem volt most helye.
Rossz szokásom, hogy ha találkozom valamilyen megoldandó helyzettel, akkor azonnal meg akarom oldani. 🙂 Miközben ez pont egy olyan helyzet, amit nem szabad azonnal megoldani, túlerőltetni. A szocializáció, az, hogy egy kölyökkutya hozzászokjon ingerekhez, hangokhoz, stb., egy hosszú folyamat. Az első lépés az, hogy nagyon megijed, a második az, hogy megijed, de tovább tud menni, a harmadik az, hogy már kevésbé ijed meg és a sokadik lépés az, amikor már nem ijed meg.
Hazaérkezve mindezt tudatosítottam magamban, és azt is, hogy teljesen oké, hogy rossz érzés volt látni a kiskutyám ijedségét, félelmét. Ugyanis nem vagyok robot. Azért, mert kutyatréner vagyok és tudom mit és hogyan kell csinálni, attól még nem biztos, hogy mindig elsőre meg is tudom csinálni… Főleg egy olyan szituációban, ahol eluralkodnak az érzések.
Másnap újult erővel indultunk útnak, motiválóbb jutalomfalattal, már felkészülve a helyzetre. Az egész séta hangulata és eredménye is teljesen másképp alakult. A hangos kutyaugatásra természetesen most is reagált, de mivel másképp viszonyultam az egész helyzethez, nyugodt voltam és biztos pontként ott tudtam lenni mellette, ezért ő is másképp reagált. Szinte gond nélkül túl tudtunk menni azon a szakaszon és újabb szakaszokat fedeztünk fel. Rövid, 10-20 perces sétákra kell gondolni, ilyen környezetben ez is bőven elegendő.
Néhány alkalom után már szinte nem is reagált a kutyaugatásokra. Ebből a példából is gyönyörűen látszik, hogy nem az a lényeg, hogy már az első pillanattól kezdve képes legyen valamire, hanem az, hogy segítsük őt a hozzászokásban. Olyan ügyesen hozzá tudnak szokni a kölyökkutyák elsőre félelmetes hangokhoz, helyzetekhez, csak türelemre, nyugalomra, példamutatásra és ismétlésre van szükség.
Séta erdőben
Nagyon szeretek parkokban sétálni, tavasszal ücsörögni a fűben és szívni magamba a napsugarakat, nyáron pedig a fák árnyékának hűvösében pihenni. Az erdei sétáknak más feelingje van, ami szintén nagy kedvencem. Imádom nézni a kutyákat, ahogy a számukra otthonos közegükben vannak. Persze erdőben sétálni kihívás is egyben, hiszen rókától kezdve, vaddisznón, őzön át mindenféle állat szaga hívogató lehet a kutya számára, de tanítással és kellő odafigyeléssel igazi kikapcsolódás és feltöltődés.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Csicsi úgy közlekedett már első alkalommal az erdőben, mint ahogy a parkban: magabiztosan, könnyedén, otthonosan. Szerencsére ebbe az erdőbe többnyire normális kutyások járnak, jól szocializált kutyákkal, úgyhogy csupa-csupa pozitív – szocializációs – élményt szereztünk. Második erdei sétánk során 5 westi-vel bandáztunk, ahol hatalmas játék kerekedett az egyik fiatalabb szukával és közben azt is megtapasztalta Csicsi, hogy az idősebb kutyák nem mindig vevők a játékra.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Séta bevásárlóparkban
Fénylő kirakatok, fotocellás ajtók, emberek, padok, szemetesek… csupa újdonság, ami felfedezésre várt. Az első körutunk során lassú haladásra és sok nézelődésre számítottam, de valahogy minden olyan magától értetődő volt. Kicsit nézelődtünk itt-ott, de Csicsi már ment is tovább, így nem töltöttünk el sok időt.
Következő alkalommal a bevásárlópark egy másik részére mentünk, ahol állatfelszerelés és állateledel áruház is van, amit belülről is felfedezhettünk. A lógó felszerelések, játékok, hegyekben sorakozó tápos zsákok, külön fakkokba kirakott, erős illatú állateledelek, jutalomfalatok mind érdekesek lehetnek a kölyökkutyák számára. Emellett a legtöbb ilyen üzletben mérleg is van, ami hasonló, mint az állatorvosi mérleg, így amellett, hogy nyomon követhetjük a kölyökkutyánk gyarapodását még tréningezhetünk is arra, hogy ne okozzon gondot a mérlegre állás.
