Mielőtt még elkezdődött volna a Jelenlét Tudatosság kurzus, közösen elmentünk egy kicsit sétálni. Bár ez a séta nem tartozik a tanfolyamhoz, mégis meg szeretném említeni, mert fordulópontot hozott az életembe. Csicsi szabadon volt a séta alatt, majd egyszer csak elindult befele az erdő sűrűjébe. Hívtam, de csak többedik hívásra jött vissza.
Régen azt tanultam, hogy ilyenkor nem jár jutalomfalat, hiszen azzal azt tanítanám, hogy ráér bármikor visszajönni, így is, úgy is kap jutalmat. Ez annyira logikus volt, hogy teljesen belém égett, de mivel már az előző kutyámnál Zaminál sem működött igazán jól, ezért elkezdtünk erről beszélgetni az egyik Mentor Trénerrel, így új nézőpontot tehettem magamévá.
Egy kiskamasznál, kamasznál törvényszerű, hogy nem jön vissza első hívásra, hiszen tombolnak benne a hormonok, tele van kíváncsisággal és fel akarja fedezni az egész világot… Ha nem kap jutalmat, amikor odamegy a gazdihoz (mert nem első szóra ment), akkor kb. semmi érdeke nem lesz visszamenni, miközben minden más jobban érdekli.
Tehát akkor is érdemes jutalomfalatot adni, ha csak késlekedéssel megy és pontosan ez fogja azt eredményezni, hogy idővel rögtön menni fog a hívásra. Ráadásul közben azt is megtapasztalja – ami egy kamaszkutyánál igen fontos -, hogy bármi történjék, a gazdihoz mindig jó visszamenni.
(2 hónappal később: azóta eszerint az elv szerint sétálunk és elképesztő könnyebbséget hozott az életembe. Természetesen fontos, hogy csak olyan helyen engedem el, ahol teljesen biztonságban vagyunk, másrészt figyelem a környezetet és ha másik kutya/biciklis/mezőn keresztülszáguldozó autó miatt oda kell hívnom magamhoz, akkor nem hagyom az utolsó pillanatra a behívást, így bőven belefér, hogy még 2 fűszálat megszagoljon, s csak utána jöjjön oda.
Olyannyira jó ez a módszer, hogy sokszor olyankor is „le tudom hívni” a varjúról – amit imád(na) hajtani – amikor már megindult utána. Még bőven kamasz korban van – Csicsi most 7,5 hónapos – szóval természetesen mindig tapasztalható egy kis hullámzás, de őrületesen jól telnek a mindennapok és egyre kevesebb az olyan szituáció, amikor még szükséges a 10 méteres póráz adta biztonság.)
Ötödik alkalom
Átbeszéltük a különböző aktivitási lehetőségeket és mindenki választott egyet, amit ki szeretett volna próbálni/fejlődni szeretett volna benne. Emellett a kontrollé volt a főszerep. Rengeteg szuper kutyajáték kitéve mindenfele, különböző hangot adó plüssök, gumijátékok szólaltak meg és még sok másik tárgy színesítették a feladatot.
Aktivitások
- labda
- frizbi
- puller
- zsákmányjáték/huzis játék
- dummy
Ezek olyan játék lehetőségek, amik közül minden kutya gazdi páros találhat olyat, ami passzol hozzájuk. Mindegyikben ott van a potenciál arra, hogy fizikailag is és mentálisan is tudjanak dolgozni a kutyák és egyúttal a jó hangulatú, elvárásoktól mentes közös játék révén kapcsolatépítő hatása is van.
Mi most a labdázást néztük meg Csicsivel. Mivel már kiskorától kezdve játszottunk ilyet, ezért a finomításon volt a hangsúly. Az idegen helyzetnek köszönhetően Csicsi nem hozta teljesen közel hozzám a lasztit, úgyhogy ezen kezdtünk el „dolgozni” és megnéztünk néhány praktikát.
A kontroll gyakorlása nagyjából úgy nézett ki, hogy miközben repkedtek, pattogtak, gurultak, sípoltak a különböző játékok és tárgyak, addig a kutyáknak a gazdikra kellett figyelni. Nagyon izgalmas alkalom volt ez is.
Egyúttal próbálgattam azt is, hogy ilyen ingerek mellett sikerül-e pillanatokra relax pózban maradni, mert otthon nyugodt körülmények között már egész jól ment.
Bár az ellazult állapot még odébb van, mégis nagyon örültem, hogy ha feszült figyelemmel is, de fel tudta venni Csicsi a pozíciót és egész hosszasan úgy is maradt. 🙂
