Városi szituáció + nagy ingerek – avagy piacozás, padon várakozás, lépcsőház látogatás Jelenlét Tudatosság módra.
Nem feltétlenül maga a piacozás volt a lényeg, mert valószínűleg ritkán fogunk elmenni vásárolni a piacra kutyával együtt, – egyébként az már sokkal életszerűbb, hogy a piac mellett sétálunk a kutyánkkal és pl. beszaladunk 1-2 tételért. Ezzel együtt sokkal inkább az volt az alkalom célja, hogy egy viszonylag kicsi, könnyen bejárható területen minél több olyan ingerrel, szituációval találkozzunk, ami egy városi környezetben előfordulhat: emberek között lavírozás, kirakott standok, gurulós táskák, kosarak, padoknál várakozás, miközben közvetlenül mellettünk mászkálnak…
Érdemes azzal a szemlélettel nekiindulni egy ilyen tréningnek, hogy egyrészt a kutyát tanítjuk arra, hogy figyeljen ránk ilyen nagy ingerek mellett is, másrészt nagyon fontos, hogy közben lehetősége legyen megfigyelni és feldolgozni a környezetében látottakat, történteket.
A mi csoportunkban pl. volt, akinek arra kellett jobban figyelnie, hogy ne vesszen el teljesen a kutya az ingerekben, míg másnak arra, hogy a kutya nézelődjön egy kicsit és ne csak a gazdira fókuszáljon. Mindenesetre nagyon érdekes és izgalmas alkalomra sikeredett, amin mi Csicsivel különösen jól éreztük magunkat.
No, de hogyan is zajlott az egész
Egy parkolóban találkoztunk, ahol „taktikai megbeszélést” tartottunk (amíg a kutyák a kocsiban türelmesen várakoztak), majd elindultunk a piac felé úgy, hogy a kutyák láb mellett sétáltak laza pórázon, de nyugodtan nézelődhettek – tehát nem meneteltünk. 😉 Szűk járda, építkezés hangjai és járókelők színesítették már az elindulást is – ahogyan egy városban ez egy mindennapos szituáció. Bár városban lakunk, a mi kis kertvárosi övezetünkben nem igen szoktunk ilyen ingerekkel találkozni, szóval Csicsi számára sok újdonság volt.
Tehát séta láb mellett, laza pórázon, majd ürítési lehetőség/szimatolás egy füves területen, amit egy kis lépcsőzés követett. A lépcsőn persze nem lerongyoltunk, hanem szépen lassan lesétálunk, közben pedig szépen türelmesen mellettünk jöttek a kutyusok is. A lépcső alján egy nagyon forgalmas úton való átkelés várt ránk – természetesen zebrán -, de így is kellett várakoznunk, mert nem mindenki volt túl előzékeny a zebra ellenére sem.
Egy kis füves placcon bevártuk egymást, majd bementünk a piac részre, ami egy kis vizes mókázással kezdődött. Sétáltunk árkádok alatt, különböző felületeken, leültünk padra nézelődni – várakozást imitálni – illetve bementünk egy lápcsőházba is, ahol fényes felülettel és szűk hellyel ismertettük meg a kutyákat.
Csoportnál – legyen szó, akár csoportos oktatásról, akár csoportos kirándulásról/túrázásról – mindig sokkal több a várakozási idő, mintha csak egyedül lennénk. Ezek a „holt idők” (legalábbis én annak tudom érezni 🙂 ) sokszor ki tudnak billenteni, úgyhogy külön jó volt, hogy most gyakorolhattam a türelmes, odafigyelő várakozást.
Emberek között
Eddig többnyire a piac szélén zajlottak az események, majd bementünk a „sűrűjébe” is. Szépen lassan, nézelődve sétálgattunk, hogy a kutyák magukba szívhassák az ingereket – mi gazdik pedig felmérjünk, hogy szeretnénk-e vásárolni valamit. 🙂
Ezután egy kicsit lazább szakasz következett, majd mielőtt elhagytuk a piacot, újra leültünk várakozni egy kicsit.
Nagyon jó élménnyel gazdagodtunk, különösen jól éreztem magam, már csak azért is, mert szuper volt látni, hogy Csicsi milyen felszabadultan viselkedett. Az egyik hosszabb várakozás alatt volt benne egy kis feszültség – várakozás közben elkezdett ugatni egy közelben lévő kutya, amitől Csicsi szívesen távolabb ment volna… Végül ebben is volt sikerélmény, mert nagyon könnyen és hamar kioldódott.
