Az első hét Csicsivel – Amikor a hóhért akasztják

– Mennyi idő alatt lehet megtanulni a juhászkodást?
– Egy élet kevés rá, mert a jószág mindig tud újat mutatni.

A fenti mondatok egy juhászokkal készített dokumentumfilmben hangzottak el, de azt gondolom, hogy ugyanez igaz a kutyázásra is.

Az első közös hetünk kicsit hullámzóan alakult, ami meglepetésként ért. Nyugisabb első hétre számítottam, mert ilyenkor még megszeppent állapotban szoktak lenni az új otthonukban a kölyökkutyák. Szoktak lenni… még jó, hogy elhatároztam, hogy az első együtt töltött napok, hetek mindenféle elvárások nélkül teljenek, a megismerésről, összecsiszolódásról szóljanak. Hogy ne hasonlítsam az előző kutyáimhoz, hogy ne induljak ki abból, amiket trénerként a kölyökkutyákkal tapasztaltam/tapasztalok, hogy ne általánosítsak, hanem figyeljem, megértsem és megismerjem őt. Azért még időben észrevettem a turpisságot és egy kis odafigyelés, tudatosítás segített is.

A nehézség érzést két dolog váltotta ki bennem:

1. matracra pisilés
2. naponta előjövő felpörgött/túlpörgött állapot

Matracra pisilés

Valamiért vonzó volt Csicsi számára, hogy a nappaliban lerakott matracra pisiljen. Nem csak akkor, amikor esetleg nem tudta tartani, hanem egy idő után látszott, hogy tudatosan oda ment, ha  ürítenie kellett. Arra tippelek, hogy a matracon állva olyasmi érzése lehetett, mintha pelenkán állna – amire a tenyésztőnél pisilt. A legjobb megoldás az lett volna, ha egyszerűen eltesszük a matracot, de ez most nem volt megoldható. A nagy hőség miatt ráadásul folyamatos ivás, vizezés volt, amitől persze folyamatos volt a pisilés is. Mivel készültünk vízálló matracvédővel, ezért nem okozott olyan nagy gondot az egész, s a jó időnek köszönhetően a folyamatos mosás-száradás sem volt probléma… néhány napig, amikor is már olyan fáradt voltam az éjszakai felkelések miatt, hogy kezdett elfogyni a türelem.

Ekkor jött az a bizonyos utolsó csepp… hajnalok hajnalán Csicsi felébredt és ott ahol volt felállt és már csurgatott is…csak akkor éppen a kanapén volt. Na, ez nagyon nem esett jól, még akkor sem, ha tudtam, hogy nem direkt csinálta, nem akart bosszantani vele, nem szófogadatlan, hanem egyszerűen annyira kellett neki, hogy egy pillanatig sem tudta tovább tartani. (A kölyökkutyák egyébként ösztönösen nem ürítenek az alvóhelyükre, ha van más választásuk).

Azon túl, hogy azonnal neki kellett állni takarítani a nem mosható huzatot, talán azért is esett rosszul ez az eset, mert egyébként meg az előtte lévő 2 nap sikerült őt gyorsan kivinni alvás, evés, játék után, tehát nagyon nagy százalékban már kint a kertben pisilt. Az, hogy 2 napig ilyen ügyes volt ő is és mi is, már keltett bennem egy elvárást, hogy akkor mostantól legyen mindig így. Amire jött a válasz az élettől, pontosabban Csicsitől. 🙂 Én pedig ismét fülön csíptem az elvárásomat és a helyére tettem. Másnap vettünk még egy matracvédő lepedőt, amit a kanapéra húztunk és végül sikerült elengedni az egész pisi miatti idegeskedés kérdést. (*Megjegyzés: később kiderült, hogy egy enyhébb felfázás is szerepet játszott a sok pisilésben, illetve abban, hogy nem ért ki vele az udvarra.)

Fontosnak tartom itt megemlíteni, – már csak azért is, mert a sikerélményeknek ugyanúgy, ha nem még inkább érdemes hangot adni – hogy kaki ügyünk viszont nincs. Tulajdonképpen a hazaérkezés estéjén egyszer kakilt a lakásban, onnantól kezdve mindig kiment a kertbe kakilni vagy ha éppen zárva volt az ajtó, akkor nagyon szépen jelezte, hogy ki kell mennie. Ebből is látszik, hogy amit tud, azt megtesz, csak hát vannak dolgok, amikre még egyszerűen fizikailag képtelen, mint pl. pisilést visszatartani, főleg ébredés után.

Ez az egész pisi ügy nem tragédia és tulajdonképpen szót sem érdemelne… hiszen azzal, ha valaki kölyökkutyát vállal, akkor automatikusan ezt is vállalja… azonban trénerként tudom, hogy sok gazdi utólag szembesül vele, hogy a gyakorlatban nem olyan könnyű a szobatisztaságra nevelés – főleg az első hetekben, amikor 2-3 óránként résen kell lenni.
Ezért írtam meg a mi történetünket és az ezzel kapcsolatos megéléseimet, hogy ha esetleg Neked is van egy rosszabb napod és benned is hasonló érzések dúlnak, akkor tudd, hogy nem vagy vele egyedül, s ezúton együttérzek Veled. 🙂

Túlpörgés

Fáradt állapot, amikor lefekvés, elalvás helyett tovább „aktívkodik”, ami egy idő után mindenféle kontrollálatlan, rágcsálásban, harapásban, ugrándozásban nyilvánul meg.
Ez az állapot néhány napig még tűrhető mértékű volt, nem tartott sokáig, egész hamar sikerült megnyugodnia és elaludnia. Azonban volt egy délután, amikor kimaradt az alvás, majd órákon keresztül pörgött szinte megállás nélkül. A kanapétól kezdve, a konnektoron át, az asztal fém lábáig mindent „betalált”, amiket elpakolni ugye nem tudtunk előle.

Laikusként gondolhatnám, hogy rossz kutya, szófogadatlan, makacs, erőszakos… Trénerként viszont tudom, hogy egyik sem igaz rá. Szerintem egyetlen kölyökkutyára sem szabadna ilyen címkéket aggatni. Kitartó, igen az lehet, de az nem egyenlő a makacssággal, erőszakossággal. Mivel kölyökkutya és még igencsak fejlődésben van, ezért nem vagy csak részben tudja kontrollálni magát…igen ez igaz, de ez nem rosszaság. Szófogadatlan? Hiszen még alig tanítottam neki valamit, honnan tudná, hogyan is kéne viselkednie az emberi világban (ami nem éppen mondható természetesnek számára)?!

Na, de vissza a túlpörgéshez. Azért be kell vallanom, hogy néhány napnyi alig alvás után és az éppen zajló pisilési mizéria közepette volt egy pillanat, amikor kétségbeestem. Akkor ott hulla fáradtan egyszerűen nem tudtam, hogyan oldjam meg a helyzetet, hogyan segíthetnék neki abban, hogy meg tudjon nyugodni, főleg úgy, hogy én magam csöppet sem voltam nyugodt. Végül – mivel nagyon szépen haladtunk a boxhoz szoktatással – betettem őt a boxba a plüss mackóval együtt (csak hogy legyen kihez odabújni). Vacsorán is és pisin-kakin is túl volt, szóval minden adott volt ahhoz, hogy ott megnyugodhasson. Bár volt kb. 10 perc nyüszítés, de utána megnyugodott és elaludt.

Én is megnyugodtam és végre kialudtam magam, tiszta fejjel pedig már könnyebb volt átgondolni a dolgokat. Elkezdtem figyelni magamat is, őt is, mikor indul a túlpörgés, köthető-e valamihez, mi az, amitől nem tud leállni. Döbbenetes volt ráeszmélni, hogy mennyi olyan mozdulatom van, ami nem tudatos… viszont így, hogy megfigyeltem a helyzeteket és benne magamat (ami egyébként mindig nem könnyű), feltűnt pár dolog. Egyébként a tudatosításra, megfigyelésre kiváló módszer, ha videókat csinálunk magunkról különböző szituációkban.

Egy példa, amit rögtön észrevettem: amikor Csicsi közelített felém, akkor valahogy mindig odatartottam a kezem, szinte felkínáltam csócsálásra. Mivel még alakulóban van a gátolt harapás kialakulása, ezért elég hamar elkezdett fájni a csócsálás, amire én abbahagytam a játékot, ez pedig jó táptalaja volt a bepörgésnek. Teljesen tudattalan mozdulat volt, azonban így, hogy észrevettem, már tudtam rajta változtatni.

Azt is észrevettem, hogy nagyobb térre, több mozgásra lenne szüksége… Ezt sajnos még nem tudom megadni neki hiszen még nincs meg minden oltása, azonban következő hétre megszerveztem egy szuper kis programot, ami biztonságos is. Azóta próbálok rövidebbeket, de aktívabban játszani vele a mi kis kertecskénkben. Figyelek arra is, hogy még időben leálljunk és akkor azonnal nyugodt körülményeket teremtek, amiben szépen el tud aludni (nem mászkálunk, nyugiban vagyunk).

Fontos látni és elfogadni, hogy egy kutya nem tudja elfojtani a benne dúló energiát, muszáj valamiben levezetnie. Ha nem tudja nagy rohangálásban, más kutyákkal játékban, felfedezős szimatolásban, akkor bizony rágásban, harapdálásban, bokaharapásban fogja. Ez nem rosszaság, hanem inkább törvényszerűség, ami ellen nekünk embereknek nem érdemes küzdenünk, helyette inkább jó, ha megkeressük azokat az eszközöket, játékokat, otthon is végezhető aktivitásokat, amikkel átirányíthatjuk a számunkra nem kívánatos viselkedéseket.

Kölyökkutya személyiség

Bár még Csicsi nagyon-nagyon fiatal és a személyisége kialakulóban van, de már most is egy egyéniség

A kutyák személyisége egyébként az alábbiak szerint alakul ki:

• genetika
• temperamentum
• anyától látott minta, anyai hatások
• környezeti hatások, amik az első 8 hetében, a tenyésztőnél érték
• környezeti hatások, amik már az új gazdinál érik
• illetve ne feledkezzünk meg a pocakban töltött időszak során ért hatásokról sem,

…és a személyisége alakul folyamatosan az őt ért további hatások alapján.

Csicsi egy nagyon kedves, érdeklődő, érzékeny kiskutya, aki szépen nyit a világ felé. Már most, 1 hét alatt gyönyörűen hozzászokott rengeteg tárgyhoz, hanghoz, amik elsőre furcsák vagy ijesztőek voltak számára. Ezt részben elősegítettem azzal, hogy olyan körülményeket teremtettem és olyan formában, amiben volt lehetősége stresszmentesen hozzászokni ingerekhez. Másrészt pedig pusztán attól, hogy valamivel már többször találkozott, „magától” hozzászokott.

Nagyon figyelmes, keresi az emberek tekintetét.
Szívesen elszalad a játékok után, majd örömmel és büszkén hordozza a megszerzett „zsákmányt”. Nem szalad el vele, hanem legtöbbször odahozza egészen közel hozzám, s vagy felkínálja, hogy játsszunk, vagy lefekszik vele mellém.

Mivel soha nem veszek el tőle semmilyen játékot – de igazából semmit -, ezért nincs oka félteni tőlem. Most megfordulhat a fejekben, hogy oké, de mi van akkor, ha valamilyen tiltott/veszélyes dolgot vesz a szájába?! Egyrészt megelőzöm, hogy ne történhessen ilyen, de ha mégis megesne, akkor sem elveszem, hanem elcserélem játékkal vagy étellel. (Ehhez persze előre készülni kell, hogy mindig legyen kéznél játék és/vagy jutifalat.)

Evés

Jelenleg még a tenyésztőtől kapott 2 féle eledelt kapja. Az egyik egy ropogós „Baby” száraz táp, a másik pedig egy olyan takarmány, amit langyos vízzel összekeverve kása lesz belőle. Mivel a hosszútávú terv az, hogy a napi adagjának a felét táp formájában fogja megkapni, a másik felében pedig saját készítésű, teljes értékű ételt adok neki, ezért már most elkezdtem mindenféle zöldséggel, gyümölccsel megkínálni.

Az ételek tekintetében egyébként nagyon kíváncsian vártam, hogy mik lesznek azok, amik ízlenek neki és lesz-e olyan, amit nem eszik meg. Már sokféle ételből adogattam neki 1-1 falatot és nagyon csípem a „kistündér” ízlését (is). 🙂
Szereti a

• répát – nyersen is, főve is, párolva is
• fehér répát (főve)
• édesburgonyát (párolva)
• karalábét (főve)
• sajtot – bár ez kicsit sem meglepő
• csicseriborsót (szétfőve, összetörve/turmixolva)
• fehér babot (szétfőve, összetörve/turmixolva)
• vöröslencsét (szétfőve, turmixolva)
• kígyóuborkát (nyersen)
• leveles salátát
• „mindenmentes” teljes kiőrlésű kenyeret
• almát
• körtét
• banánt
• meggyet

Napi rutin az első héten

• éjfél körül és fél 5-5 körül: kelés, rohanás a kertbe pisilni, visszaalvás
• 6-7 között: reggeli (ébredéstől függően)
• pici rágcsálós játék, törekedve a nyugalomra, majd pihenés/alvás 9-10ig.
• aktív játék – szaladgálás, labdázás, huzakodás…
• 10-11 között: tízórai
• rágcsálós, nyugisabb játék, majd alvás
• 15 körül: ebéd,
• nyugis játék, alvás
• aktív játék – szaladgálás, labdázás, huzakodás…
• 19 körül vacsora
• rágcsálós, nyugisabb játék
• 21 óra körül alvás

Az egyik étkezést tréning/tanulás során kapta, két étkezést valamilyen szoktatáshoz kötöttem (boxhoz, fésüléshez, fürdetéshez, autóban utazáshoz stb.), egyet pedig Kong-ból kapott.