9. alkalom – #Sajátélmény: Jelenlét Tudatosság Kurzus a kutyáddal

Kilencedik, azaz utolsó kutyás alkalommal egy állateledel és felszerelés nagykereskedésbe mentünk, ahol nézelődtünk, várakoztunk, vásároltunk, tehát teljesen életszerű szituációban vettünk részt.

Kutyás szempontból valahogy így néz ki egy ilyen program:

  • fura fotocellás ajtókon áthaladás,
  • csörgő-zörgő bevásárlókocsik,
  • furcsa kinézetű és szokatlan hangú béka, targonca és hasonlók,
  • szűk sorok,
  • rengeteg játék, amivel nem szabad játszani, de még csak kicsit megrágogatni sem,
  • finom illatú zsákok tucatja, amiből nem kínál meg senki
  • kedves és aranyos dolgozók, akik simogatásra, dögönyözésre éhesek (ez mondjuk a kutyák többségének inkább pozitívum, mint kihívás 🙂 )
  • unalmas és hosszú várakozás, amíg a gazdi megkeresi a megfelelő méretű/színű “cuccot” és kitalálja, hogy mennyit is kéne abból vásárolni
  • újabb várakozás a pénztárnál

Ez történt velünk

Megérkezéskor természetesen elvittem Csicsit egy egészségügyi körre. Bár – már így 6,5 hónaposan – elég sokáig tudja tartani a vizeletét és a kinti 4-5 fokkal szemben bent kellemes meleg volt, mégis az izgatottság, esetleges feszültség miatt érdemes külön odafigyelni erre a kérdésre, főleg kölyökkutyák esetében.

Mivel kicsi korától kezdve az ürítéshez hozzákötöttem a megfelelő szavakat (pisil, kakil), ezért ha elkezdem mondogatni neki a szót, akkor rögtön tudja, hogy mit szeretnék tőle és ha éppen kell neki, akkor ügyesen el is végzi a dolgát. Így volt ez most is, bemenetel előtt elsétáltunk a füves területre, mondtam neki, hogy “pisil”, amire a földre szegezte az orrát, lépett kettőt majd már pisilt is. Imádom, hogy még ebben is ilyen együttműködő. 🙂

Szépen nyugodtan odasétáltunk a bejárathoz, majd lazán, mégis kontrolláltan bementünk a 2 fotocellás ajtón. Mivel többször találkozott már ilyennel, ezért teljesen semleges volt számára az ajtó mozgása, hangja. Elindultunk a sorok között és elkezdődött a nézelődés. Először több segítséggel, sok jutalmazással mutattam neki, hogy szeretném, ha lassan mennénk, aminek hatására elég hamar át is kapcsolt egy nyugisabb állapotra.

2 eladóval is beszélgetésbe elegyedtem, s közben kértem Csicsit, hogy üljön le és szépen jutalmazgattam, amiért türelmesen várakozott. Nem elvártam, hogy viselkedjen jól, hanem mindig mutattam neki, hogy mit szeretnék. Ha megcsinálta, akkor jutalmaztam, ha nem csinálta meg vagy kilépett a feladatból, akkor segítettem neki visszakerülni és bennemaradni.

Nem kell nagy ördöngösségre gondolni a segítség kapcsán…egyszerűen jutalomfalattal visszavezettem és újra mutattam neki pl. hogy maradjon, és mivel intenzív ingerek vették körül, ezért sűrűbben jutalmaztam, mintha egymagunk lennénk egy parkban.
Ilyenkor az a nagyon nehéz gazdiként, hogy ne kerüljünk bele abba a körforgásba, hogy a kutya azért lép ki pl. egy helyben maradás feladatból, hogy utána jutalomfalatot kapjon a visszaülésért/visszafekvésért. Ó igen, saját korábbi tapasztalatból is tudom, milyen könnyű ebbe beleesni (s most már Csicsivel azt is megtapasztaltam, hogy egy kis odafigyeléssel elkerülni is könnyű).

Az elmélet egyszerű… mindig azt kell jutalmazni, amit szeretnék ha végrehajtana – jelen esetben a maradást, nem pedig a visszaülést – mégis azt tapasztalom, hogy nem olyan könnyű ezt átültetni a gyakorlatba. Szerintem erre is nagyon jó, ha van segítségünk, aki kívülről lát minket és egyszer-egyszer rávilágít a fejlődési pontokra, illetve segít belőni a jutalmazás időzítését és ütemezését. Onnantól kezdve már könnyű odafigyelni, megcsinálni és előrelépni.

Jajj de aranyos – avagy simogatás, dögönyözés

Ahogy a második sorba értünk, nagyon kedves dolgozók fogadtak minket kitörő lelkesedéssel, s érdeklődtek, hogy lehet-e simogatni. Mivel a kutya nem tudja elmondani, hogy szeretné vagy nem, ezért nekünk gazdiknak fontos tisztában lennünk azzal, hogy szereti-e a kutyánk, ha idegenek hozzányúlnak, illetve azt is fontos mérlegelni, hogy egy ilyen új/másfajta szituációban is jól esik-e a kutyánknak az érintés.

Ha odafigyelünk a kutyánkra – és tudjuk, hogy mit kell nézni – akkor gyönyörűen látszik a testbeszédén, hogy mit szeretne vagy éppen nem szeretne. A hátracsapott fülek, szájnyalások, fej elfordítása pl. mind arról árulkodnak, hogy a kutya nem érzi jól magát a szituációban. Ha ezt nem vesszük észre, akkor egyrészt kényelmetlenségben hagyjuk a kutyánkat, másrészt belekényszeríthetjük, hogy tovább menjen  a jelzések létráján, így pl. morgásig is juthatunk. (A morgás nem rossz, nincs vele semmi baj, nem kell – sőt tilos! – büntetni. Azonban jobb észrevenni a finomabb jelzéseket, hogy ne kerüljön sor morgásra.)

Csicsi nagyon szociális, örül az embereknek, viszont nagyon izgatott is lesz tőlük, így annyit szoktam kérni, hogy ne intenzíven, gyorsan, dögönyözősen nyúljanak hozzá, hanem lassú mozdulatokkal, kicsit nyugtatólag. Persze ez nem mindig jön össze, olyankor ugribugriság és izgágaság van.

Sok-sok játék és tápos zsákok, konzerv kaják

Meglepetésemre Csicsi nagyon kedvesen szaglászott a sorok között, és nem igazán akart elvenni semmit, úgyhogy könnyű dolgom volt. Egyszer kétszer mondtam neki kedvesen valamire, hogy nem szabad elvenni és azonnal ott is hagyta. A földön elszóródott kis kartonfecnik talán egy fokkal jobban érdekelték, de arról is könnyen le tudtam beszélni.

Összegzés

Sok esetben jól jöhet az, hogy a kutyánk velünk van, amikor állatfelszerelés üzletbe megyünk. Nyakörv, box, kutyaruha, szájkosár, halti, fekhely, de akár még különböző játékok kiválasztásánál is. Érdemes előre felkészülni az ilyen szituációkra és már kölyökkorban hozzászoktatni a kutyusunkat, amikor időnk is és figyelmünk is van arra, hogy tanítsuk az ottani szabályokra, lehetőségekre.

Ha pedig akkor megyünk el először egy üzletbe, amikor próbálni is szeretnénk valamit, legyünk nagyon türelmesek és segítsük a kutyánkat sok-sok jutalomfalattal. Lefogás és belekényszerítés helyett, próbáljuk úgy alakítani a körülményeket, hogy a kutya magától bújjon bele a szájkosárba/menjen be a boxba stb. stb.

Egy ilyen üzletben egyébként arra érdemes figyelni, hogy kutyánk ne koszoljon össze semmit és senkit, ne rámolja ki a polcokat, ne egyen bele a kirakott élelmekbe, ne ürítsen (vagy ha mégis megtörténik, akkor legyen nálunk papírtörlő és ürülékszedő zacskó a feltakarításhoz). Alaposan végigszimatolni mindent, illetve nézelődni nyugodtan lehet és még haverkodni is – azzal, aki szeretné.

Sok üzletben mérleg is ki van rakva, amivel – amellett, hogy megtudhatjuk a kutyánk súlyát – tréningezhetünk az állatorvosi méredzkedésre is.

Hab volt a tortán – és egyúttal keretet is jelentett számomra – hogy az alkalom végén Csicsi odament egy bevásárlókocsihoz, két lábban felágaskodott rá és őrülten érdeklődött, hogy mik vannak benne. Eufórikus érzés volt, hiszen 6 héttel korábban – a 3. alkalmon – nagyon megijedt egy bevásárlókocsitól, de mostanra ennek már nyoma sem volt. 🙂