Tartalmasan telt a 4. hetünk is – amikor is már Csicsi betöltötte a 11 hetes kort. Az együttműködési feladatok* mellett elkezdtünk trükköket is tanulni (láb körül-között nyolcas, meghajlás, tárgy kerülése jobbról és balról), aminek elsődleges célja az volt, hogy a közös, jó hangulatú tevékenység által erősödjön a kapcsolatunk és legyen plusz egy program, ami fárasztóan hat Csicsire – mivel majd csak 2 hét múlva lesz meg a védettség, amivel már nyugodtan mehetünk utcára, erdőbe, közösségbe.
(Alap esetben 11,5-12 hetes kor körül már megvannak a kölyökkutyáknak azok az oltásaik, amivel már mehetnek közösségbe, azonban mi 2 hét csúszásban voltunk ehhez képest. Csicsi ugyebár Csehországból származik és ott – ahogyan pl. Ausztriában is – 2 oltás helyett csak 1 oltással adják oda a kölyköket a gazdiknak. Ráadásul az első oltás után 2 hét helyett 3 hétnek kellett eltelnie a következő oltásig, mert egy új generációs, erősebb és elvileg hatékonyabb oltóanyagot kapott.)
„Ereszd”
Mivel Csicsi különös vonzódást érzett a kövek iránt – elkezdte rágcsálni, hordozgatni -, illetve volt néhány eset, amikor olyan dolgokat kaparintott meg, ami elég nagy értékű volt számára ahhoz, hogy ne akarja elcserélni játékra (a falatért elmenni pedig olykor nem ment olyan gyorsan), ezért elkezdtem tanítani neki az eresztést is.
A hét fénypontja pedig, – vagyis amit a legjobban élvezett Csicsi is meg én is – az a „Tacskó Kaland” volt. 🙂
„Tacskó Kaland”
Dobos tenyésztője kozmetikus is, hozzá szoktuk vinni az imádott szálkás szőrű tacskónkat trimmelésre. Mivel tombolt a hőség és Dobos szőre már elég nagy volt, ezért bejelentkeztünk „kopasztásra”. Megbeszéltük, hogy visszük magunkkal Csicsit is, hogy ismerkedjen jól nevelt, jól szocializált és persze egészséges kutyákkal biztonságos környezetben.
Nagyon jól sikerült látogatás volt. Bár elsőre, amikor 5-6 kutya körülvette őt, akkor megszeppent, de ahogy mindenki lecsekkolta és hagyták fellélegezni, onnantól kezdve felszabadultan jött-ment, felfedezett, ismerkedett. Ráadásul kb. 1 óra elteltével el is aludt, ami arra engedett következtetni, hogy teljesen ellazult állapotban volt. Egy újabb jó élmény: új helyszín felfedezése és szuper ismerkedés idegennel és több kutyával.
Angyali „rókakutya”
A héten ismét hívtunk vendégeket, akikkel újabb jó élményeket szereztünk. 🙂 Bár ezt már korábban is megállapítottam, de Csicsi – amikor éppen nem raptorkodik – igazi angyal.
Újból eljött öcsém is hozzánk. Nagyon érdekes volt, mert míg első találkozáskor nagyon nyitottan viselkedett Csicsi öcsémmel, addig másodjára akart is menni hozzá, de közben pedig hátrált is tőle. Ez lehet, hogy csak azért történt, mert öcsém nagy hévvel elkezdett neki tapsikolni és ez sok volt számára…
Azonban 8-11 hetes kor körül egy félelmi fázison mennek keresztül a kölyökkutyák, ezért simán lehet, hogy éppen ez mutatkozott meg. Amit erről a félelmi időszakról tudni érdemes csak annyi, hogy előfordulhat, hogy az eddig bátor, nyitott kölyökkutya, zárkózottabb lesz, jobban megijed dolgoktól. Ilyenkor nem kell erőltetni semmit, ami túlzottan ijesztő számára.
Rágcsálás
Állítólag léteznek olyan kölyökkutyák, akik nem olyan rágcsálósak, nem rágnak meg semmilyen berendezést, tárgyat, cipőt, papucsot… 🙂 A mi kutyáink közül egyik sem volt ilyen és most Csicsi sem, úgyhogy folyamatosan lehetőséget teremtünk neki a rágási hajlamai kiélésére.
Bár én még úgy éreztem, hogy túl kicsi Csicsi a szarvas agancshoz – főleg ahhoz az L-es méretűhöz, ami otthon volt -, azonban egyik nap arra mentem haza, hogy azzal játszik. Csicsi már felért egy olyan polcig, amihez eddig még nem, s megtalálta a szarvas agancsot, amit végül a párom engedélyezett, vagyis odaadott neki. Milyen jó is, hogy így alakult, mert nagy kedvenc lett, amin bőszen kiélheti rágcsálási hajlamait.
Emellett továbbra is kap természetes rágcsálnivalókat, úgy mint répát, almát, céklát. A héten brokkolikrémlevest készítettem – és mivel tudom, hogy nem puffasztják se a hüvelyesek, se káposztafélék -, gondoltam itt az ideje, hogy megkínáljam nyers brokkolival, amin szintén remekül el lehet rágódni. Először inkább játszott vele, aztán a második-harmadik kis darabot már egyből rágta és ette, szóval nagy sikert aratott. 🙂
Gátolt harapás
Éljen, elkezdtük észrevenni a gátolt harapás kialakulásának jeleit. Bár ez még nem azt jelenti, hogy nem harapdál és nem okoz időnként fájdalmat, de talán a nehezén túl vagyunk.
A gátolt harapás a harmadik és a negyedik hónap között alakul ki. Ha ebben az időszakban a kölyöknek lehetősége van más kutyákkal játszani, akkor hamar megtanulja, hogy mekkora harapást visel még el a másik fél fájdalom nélkül. Amennyiben nincs ilyen lehetősége, – vagyis nem találkozik kutyákkal – akkor a gazdira hárul ez a „feladat”. Ez esetben a kettejük játéka során kell valahogy a kölyökkel megértetni, hogy mi az ami még oké, és mi az ami már túl durva.
Ahogy utaltam rá korábban, ezt elsődlegesen azzal jelzem, hogy abbahagyom a játékot. Persze mondom neki, hogy ez nem oké, de túl sokat nem ért még ebből. Mivel általában olyankor játszik durvábban, amikor bepörgött állapotban van, ezért ilyenkor képtelen arra, hogy kontrollálja vagy leállítsa magát, nem is várok tőle ilyesmit. Nem azért, mert direkt nem figyel, vagy direkt nem akarja abbahagyni, hanem mert vagy meg sem hallja a hangom (annyira beszűkült a figyelme) vagy ha meg is hallja, nem képes másképp cselekedni. Szóval legegyszerűbb, ha abbahagyom a játékot és hagyom, hogy megnyugodjon. Ha nem megy neki magától, akkor segítségemre van a box. Ott mindig szépen megnyugszik.
Először egyedül
Így a 4. héten, – a korábbi alapozások után – már teljesen aktuálisnak éreztem, hogy otthon hagyjuk egyedül Csicsit. Na jó, nem teljesen egyedül, mert Dobos ott volt vele. Mindketten boxban voltak. Előtte játszottunk, evett, ivott, pisilt, kakilt, úgyhogy minden adott volt ahhoz, hogy jól süljön el a dolog. Beállítottam a hangrögzítőt (hogy tudjam mi történik, amíg nem vagyunk otthon), majd elindultunk. Csönd és nyugalom várt minket 40 perc elteltével, szerintem az ajtónyílásra ébredhettek fel. 🙂 Visszahallgattam a felvételt és mindvégig szépen csendben volt.
Ennek örömére másnap ismételtem azzal a különbséggel, hogy a párom lement Dobossal a nyaralónkba, úgyhogy Csicsi most már tényleg teljesen egyedül maradt (szintén a boxban hagyva). 1 órát voltam távol, amit most is csendben, alvással töltött.
Hogy miért a boxban és miért nem szabadon? Egyrészt a – szoktatás hatására – a box számára a nyugihely, ahol többnyire pihenni szokott, ezzel is jeleztem felé, hogy most pihenhet. Másrészt a lakást nem tudtuk teljesen „kölyökkutya biztossá” tenni, így a berendezés és Csicsi épsége végett a box a legjobb megoldás az ilyen esetekre.
A kertben is hagyhattam volna, de a hőség miatt az nem lett volna olyan komfortos számára.
Egyre többször elvan magában
A héten arra is figyelmes lettem, hogy egyre többször és hosszabb ideig eljátszik magában, illetve tőlem, tőlünk távolabb is egyre hosszabb ideig jól és magabiztosan elvan. Ez szuper, természetesen nem szeretném, ha úgynevezett hiperkötődés alakulna ki és matricaként követne mindenhová, még akár zuhanyozni is.
Szobatisztaság
Állandó témám a szobatisztasági kérdés és úgy 5-6 hónapos korig valószínűleg az is marad. Azt gondolom, hogy sokan nem számítanak rá, hogy ez ilyen melós, illetve megterhelő tud lenni, ezért szeretném hangsúlyozni, hogy igenis az (kivéve a kerti kutyáknál; a pelenkára szoktatott kutyáknál és szerencsés, kivételes esetekben 😀 ). Folyamatos figyelmet igényel és sokszor gyorsaságot is.
Ez ügyben elég hullámzóan alakultunk. Voltak napok, amikor csak 1-szer 1-szer kellett takarítani, aminek nagyon tudtam örülni. Aztán voltak olyan napok, amikor máshol volt a figyelmem, nem vittem ki őt időben, hogy a kertben végezhesse el a dolgát (csak még ezt gyorsan befejezem => késő) és akkor bent intézte. Olyankor persze tudatosítottam magamban, hogy nem az ő hibája, én csúsztam le. Emellett voltak olyan napok is, amikor teljesen felborult minden… lett egy olyan érzésem, hogy ezzel a szobatisztasági kérdéssel valami nem klappol. Túlzottan nagy volt a kontraszt….míg egyik esetben kb. 3 óránként pisilt, addig a másik esetben volt, hogy 15-20 percen belül 4-szer 5-ször. Na majd alakul, meglátjuk milyen lesz a folytatás…
Autóban utazás
Végre volt egymás után 2 enyhébb napunk, ami az időjárást illeti, úgyhogy kihasználtam a lehetőséget és elmentünk egy-egy rövid autókázásra. Mivel szépen csöndben volt, amikor elindultunk, ezért osztogattam a jutifalatot… aztán egyre ritkábban adtam és továbbra is szépen csendben volt. Talán megtört a jég, ugyanis nem volt egy hangja sem. Bár ezek csak 5-10 perces utak voltak folyamatos jutalmazással, mégis végre azt éreztem, hogy van fény az alagút végén. 🙂
- hívásra jöjjön oda hozzám
- üljön le és maradjon ülve ha kérem,
- kérésemre feküdjön le és maradjon fekve,
- pórázon sétáljon lazán mellettem,
- ne egyen fel a földről,
- ne rohanjon ki a kapun
